Vegán receptek, nagykanállal

Nemcsak hogy semmi hús. Se tej, se tojás - mégis kegyetlen finom, nem utolsósorban pedig tartalmas kaják leírásai. Csak úgy, a saját szórakoztatásomra. Az se baj, ha mások is ötletet merítenek belőle.

2005. szeptember 9., péntek

Annak bizonyításaképpen, hogy igenis nemis csak vaskos ízű tápokat tudok előállítani, ímhol van egy visszafogott mártás receptje. ;}

Kezdésképpen fogj egy kisebb hagymát, reszeld le finomra. Futtasd meg kevéske olajon.

Hintsd meg evőkanálnyi liszttel.

Önts hozzá három deci paradicsomlevet, vagy ilyen térfogatúra kihígított két kis paradicsompüré-konzervet. (Ajánlatos megkóstolni, és ha túl savanyú lenne, mint ezek a mai paradicsomkészítmények általában, akkor tégy hozzá egy csipet cukrot, ne többet.

Adj hozzá egy babérlevelet, három szem szegfűszeget, ízlésed szerint sót, borsot, finomra őrölt majoránnát.

Ezekkel együtt főzd még jó 10 percig.

Ez a mártás elég multifunkcionális. Főzhetsz bele kedvedre való zöldségeket, hogy aztán kedvenc köretféleségeddel feltálald; vagy készítheted sűrűbbre is (több liszt hozzáadásával), és egyszerű főtt krumplit nyakon önthetsz vele.

.: Nattefrost írta 0:24-kor

2005. szeptember 3., szombat

Ma is elég agyatlan kedvemben vagyok, úgyhogy megint egyszerű receptet írok. Hajdinakása!... Az egyik legfinomabb, legtartalmasabb, legkiadósabb tápféle, ha jól készítitek el.
Személyenként egy fél pohárnyi (igen, igen! Mondom hogy marha kiadós!) hajdinát futtass meg egy kevés olajon, tényleg éppen csak annyira, hogy átforrósodjon. Öntsd fel háromszoros mennyiségű vízzel, sózd meg ízlés szerint, aztán hagyd főni.
Ha már éppen csak hogy van alatta lé, akkor zúzz bele személyenként egy gerezd fokhagymát, és azzal hagyd teljesen sűrűre főni.
Ha kész, akkor húzd félre a tűzről, hagyd egy kevéssé hűlni, csepegtess bele szójamártást, kevéske chilikrémet vagy csípős olajat.
Tálaláskor szórd meg sok petrezselyemlevéllel.

A szerk. megj.: a hajdinakása eléggé "megfogja" az emésztést, ezért ajánlott vörösteát inni hozzá, ami amúgy is jól illik a hajdina egyéniségéhez.

.: Nattefrost írta 23:00-kor

Abbéli örömömben, hogy a T-Offline végre visszaalakult T-Online-ná, írok ide receptet. Ezúttal padlizsánosat, üdítően egyszerűt.

Legelőször is fogj két nagyobb, dundibb padlizsánt; ha elég zsengék, akkor meg sem kell őket hámozni. Csak mosd meg, kockázd fel, ezután, ha mégsem zsengék, sózd őket le alaposan. (Ennek a sózásnak az az értelme, hogy a kesernyés levét kieressze magából az érett padlizsán. Ha még zsenge, akkor nem kell ilyet csinálni vele!...)

Miközben a padlizsán buzgón ereszti a levét, készítsd elő a többi alapanyagot. Szeletelj fel két nagyobb paradicsomot és egy pritaminpaprikát (más néven paradicsompaprika), hámozz meg annyi gerezd fokhagymát, amennyit csak nem tilt a jóérzésed, szerintem 4-5 gerezd az ideális, de hát amúgy is az enyhe, visszafogott ízek iránti rajongásomról vagyok hírhedett :))))))))))) Szóval. Fokhagyma. Zúzd le, vagy aprítsd fel, és kevéske kukoricaolajon futtasd meg. Ha megvan, húzd félre a tűzről, hogy le ne kapjon, a padlizsánról öntsd és öblítsd le a levét, aztán tedd a fokhagymás edénybe a padlizsánt is, a paradicsomot és a pritamint is. Vedd alatta nagyobbra a lángot, amíg levet nem eresztenek a zöldségek; ha ezt megcselekedték, akkor takarékra kerüljön, fedd le, és időnként azért keverd meg.

Különösebben nem kell ezt a kaját agyonfűszerezni, hiszen a zöldségek eme kombinációja önmagában véve is épp elég ízes; kevéske zsályával, majoránnával épp elég, ha feldobod. Sózni is csak mértékkel ajánlott. Ja, onnan tudni, ha kész, hogy minden levét elfőtte, és a padlizsán húsa kissé sötétebbé, lágyabbá vált, mint nyers korában volt.

Ehetitek akár szimpla barna kenyérrel is, de finom bármilyen más körettel.

.: Nattefrost írta 0:01-kor

2005. augusztus 26., péntek

A sok vad, markáns aromában tobzódó táp után, ma este kedvem támadott egy gyöngédebb ízű költeményre is. Ezt is megörökítem itt, mert ez is olyan szinten fogyott el, hogy kicsi híján még mosogatni sem kell az edényeket :DDDDDDDDD
A receptúra azzal kezdődik, hogy szerezz be lehetőleg apró, kerek szemű csiperkegombát (2-3 személyre számítva körülbelül negyven dekányit.) Ezt vágd fel karikákra, majd futtasd meg pár evőkanál olajon, fűszerezd "fasírt fűszerkeverék" fantázianevű szörnyűséggel (szárított fokhagyma, kevéske pirospaprika, vöröshagyma, valamint őrült kömény a meghatározó jellegű összetevői a cuccnak, ha épp nem akadna ilyened otthon ;}}}), sózd meg kissé, aztán vedd alatta kicsire a lángot, és fedd le, hadd puhuljon saját levében.

Közben felteheted a tésztához való vizet is forrni. Ha felforrta magát, akkor tedd bele az ízlésed szerinti tésztafélét, spagettit, pennét, csigát vagy amit szeretsz.
Míg a tészta fő, foglalkozz kicsit megint a gomba lelkivilágával. Ha már elfőtte saját levét, akkor fogj egy bögrét, tégy bele másfél evőkanál étkezési keményítőt. Fokozatosan önts hozzá hideg vizet, mindig csak egy kicsit, és jól keverd el, hogy szép sima, tejszerű folyadékot kapj. (Lehetőleg ne nyalj bele, mert akkor elveszíti keményítő jellegét.) Ezt öntsd a fortyogó gombára, keverd el vele, és ízesítsd még evőkanálnyi szójamártással, kevéske borssal is. Egy kis csokor petrezselymet moss meg alaposan, vagdald fel apróra, és keverd bele a szószba (megj.: minél később teszed a petrezselymet a kajába, annál jobban megmarad a finom íze, vitamintartalma, pompás mélyzöld színe. Tehát nem kell belefőzni!... Semmibe se.) És már kész is.
Ha a gombacucc hamarább készülne el, mint ahogy a tészta puhára fő, akkor ne felejtsd el időnként megkeverni, hogy állás közben ne képződjön hártya a tetejin.

.: Nattefrost írta 23:23-kor

2005. augusztus 23., kedd

Mai receptem, szintén kenyérre kenhető dolog, de jóelőre figyelmeztetnék mindenkit, hogy inkább csak a morbidabb lelkületű embereknek ajánlom a kipróbálását.
Fogj egy jó fej hagymát, és reszeld le finomra. Pirítsd meg kevéske olajban, közben oldj fel két csomag (azaz: tíz deka) élesztőt vízben (ne legyen túl híg!...).
Mikor a hagyma már úgy megsült, hogy fakanállal szét tudod nyomni, akkor húzd félre a tűzről, szórd meg pirospaprikával (édessel vagy csípőssel, egyéni ízlés szerint), keverd el alaposan, öntsd hozzá az élesztőt, és forrald fel. Tégy hozzá 3-4 evőkanálnyi prézlit, hogy besűrítse, és fűszerezd: só, bors, majoránna illenek hozzá.
Addig kell forralni, amíg kellemes, pástétom sűrűségűre nem fő.
S hogy miért csak a morbidabb főzőcskézőknek ajánlom?... Legfőképpen azért, mert ennek a kajának a kinézete kísértetiesen emlékeztet a velőpástétomra. Borzalmas, lovecrafti horrort idéző külleme ellenére azonban nagyon finom, laktató étek. (Azt hiszem, ha Pelle Ohlin élne még, és valaha is vendégül láthatnám, ilyet csinálnék neki :DDDDDD)

.: Nattefrost írta 18:54-kor

2005. augusztus 22., hétfő

Most egy kiváló átverőkrém receptjét írom ide. Azért átverőkrém, mert a gyanútlan embertárs naiv tekintettel kérdi, ha megkínálod ezzel a remekkel: "...ez milyen húsból van?"

Kezdésnek végy húsz deka csicseriborsót, és áztasd be egy éjszakára. Másnap, cseréld le a vizet frissre, és így tedd fel főni két-három babérlevél társaságában. Általában egy-másfél óra alatt puhára főnek a kis gurulósak.

Ha megpuhultak, akkor turmixold őket össze - ez, megvallom, elég pepecselős, időigényes munka, mert a csicseriborsó nem egykönnyen adja meg magát. De végül egészen pépes állagú lesz. Ekkor ízesítsd: teáskanálnyi pirospaprikával, fele ennyi őrölt koriandermaggal, borssal, kevés sóval add meg a karakterét, és reszelj bele egy kisebb fej hagymát (vagy, egy nagyobb hagyma felét :))))) Opcionálisan fokhagymát is reszelhetsz bele.

Most apránként keverj bele annyi olajat, amennyit felvesz úgy, hogy könnyű, krémes állaga legyen. Ez a mennyiség, amelyet itt leírok, általában másfél deci olajat szokott elviselni. Keverd el jó alaposan, aztán tedd a hűtőbe pár órára, hogy az ízek összeérjenek.

Májkrém helyett kiváló alternatíva, ezzel a krémmel megkenni a kenyeret. A pürézgetés miatt kicsit piszmogós ugyan megcsinálni, de egyrészt k*a finom, másrészt ugyanennyire kiadós is, harmadrészt meg hűtőben napokig eláll.

.: Nattefrost írta 23:41-kor

2005. augusztus 21., vasárnap

Mai ínyenc jellegű receptem alap ötletét, bevallom, máshol láttam. Ám olyannyira átvariáltam, hogy szerintem nem ismerne rá az eredeti kiötlője....
Elsőként csinálunk egy rendhagyó rizst. Azért rendhagyó, mert mirelit morzsolt kukoricával főzzük egybe, és "sült csirke fűszersó" nevű dologgal ízesítjük, amiben, hála a jó égnek, nincsen sült csirke, csak majoránna, kömény, pirospaprika, porított fokhagyma, meg még néhány hasonló alkatrész, amelyektől az egésznek ilyen markáns, vaskosan fűszeres jellege lészen. (Ha valaki gyakorlatlan lenne a párolt rizs készítésében, annak megsúgom: a rizst, két személyre egy bögrényit számolva, 3-4 evőkanál olajon vagy margarinon át kell forrósítani, ezután másfélszeres [vagy, ha ragadósabban szeretitek, akkor kétszeres] mennyiségű vízzel felönteni. Ezután már csak az következik, hogy ízesítsd, jól forrald fel, aztán, ha a lé nagyját elfőtte, akkor told be a langyosra előmelegített sütőbe, amit körülbelül 10-15 perc után kikapcsolsz, de a rizses edényt még benne hagyod újabb 10 percekig. Ennek a módszernek az a baromi előnye van, hogy a rizsszemek közepe így sosem marad ropogósan kőkemény, és nem is ragad az edény falára levakarhatatlanul.)
Na, ha a rizs már békésen szaunázik a sütőben, akkor nekifoghatsz a hozzá való szósz létrehozásának. Ehhez elsőként fogj egy átlagos tasaknyi mirelit spenótot (azt hiszem 40 dekás kiszerelés van forgalomban.) Ezt tedd egy alkalmas edénybe, és egy kevés víz hozzáadásával olvaszd ki. Ha már kiolvadt (azaz elveszítette kopogós jellegét), akkor ízesítsd: só, egy nagyon kevés szerecsendió-virág kerüljön bele, valamint egy negyed citrom leve, amit - a magvak elhárítása végett - a teaszűrőn keresztül csepegtess a mártásba. Zúzz bele annyi fokhagymát, amennyit csak nem szégyellsz - a visszafogottabb ízlésűeknek 1-2 gerezd, az enyémhez hasonlóan vad ízeket kedvelőeknek a 4 gerezdnyi mennyiséget ajánlom. Egy kevéske borsot is tehetsz bele. Ezekkel azonban már ne főzd túl sokáig, csak pár percig, máskülönben a fokhagyma elveszíti a vitamintartalmát, a bors pedig az aromáját.
Ha mindent jól csináltál, akkor, mire a spenótos szósz elkészül, addigra a rizs is pont jó lesz, úgyhogy haladéktalanul tálald is.

.: Nattefrost írta 23:15-kor

Kezdésnek mindjárt elmesélem, hogyan lehet izgalmas ropogtatni valót csinálni kriminézéshez. (A sablon kinézetén még alakítok valamelyest. Szerintem is ronda így. ;})

A rántott krumpli, akármilyen szokatlannak is hangzik, valójában pont olyan finom, mint amilyen egészségtelen. Úgy készül, hogy fogod a tetszőleges mennyiségű krumplit, meghámozod, jól megmosod, és ujjnyi vastag karikákra szeleteled. Ezután beletunkolod a szeleteket egy "rántótészta" nevű keverékbe, amely alapjában véve többféle liszt, keményítő, víz, só és kedvenc fűszereid elegyítésével jön létre. Az én verzióm ez szokott lenni: egy púpozott evőkanál rétesliszt, ugyanennyi Graham-liszt, kevés rozsliszt, egy kávéskanálnyi étkezési keményítő, grill fűszerkeverék. Mindezeket alaposan el kell keverni, és fokozatosan, mindig csak egy kevés hideg vizet öntve rá, simára kevergetni, amíg egy sűrűbb palacsintatészta állagú valamit nem kapsz. Na, ebbe kell belemártogatni a krumpli-szeleteket, utána jöhet a hagyományőrző prézli, és ha nagyon elitista vagy, akkor szezámmagvacskákkal is megkoronázhatod a művet.

Az így előkészített cuccot aztán süsd ki bő, forró olajban (mert hát hiszen az orthodox vegizmus nem jelenti azt, hogy egészségesen is élünk :DDD), míg a bundázás alatt meg nem puhul a krumpli.

Közben csinálhatsz az unalmas ketchup helyett egy egyszerű, mégis őrületes ízű lötyit, amelybe aztán lehet mártogatni az aranybarna tallérkákat. Tégy egy csészébe paradicsompürét, keverj bele chilikrémet, tandoori masalát (ez egy chilipaprikás-rómaiköményes-szerecsendiós alapú, nagyon kellemesen fanyar ízű keverék), egy késhegynyi őrölt szegfűszeget (ne többet!...), és már kész is.

.: Nattefrost írta 0:08-kor

2005. augusztus 20., szombat

Receptblogom létrejöttének története :)

Szeretek főzni. Ugyanakkor összevissza tudom magamat karmolni, amikor az emberek azt kérdezgetik tőlem: egyáltalán, mit ehetek, mit főzhetek, ha az - állítólag "nélkülözhetetlen" -állati eredetű kajaféleségek gyakorlatilag teljesen hiányoznak az étrendemből?

Ezt a blogot azért indítottam, hogy ha épp kiötlök valami agyafúrt receptet, amely ráadásul finomnak is bizonyul, azt legyen hol publikálnom. Csak úgy lazán, kötelezettségek nélkül. Különben is, már nagyon hiányolok egy olyan, abszolút vegetárius recept-lerakatot, amelyben

1.) Nem tengenek túl a "reform életmód", "ezotéria", "Mindent Átölelő Szerető Mennyei Fény" és hasonló kifejezések, amelyek olvastán rendszeresen közveszélyessé válok.
2.) Nem kell azon sem dühöngenem, hogy a "vegetárius" receptek közé szíveskednek barmolni a kagylólevest, a tonhalkrémet meg a rakott pulykamellet is. (Ugyanezen az alapon már a marhapöci, meg a velőspacal is vegetárius kaja lenne....)
3.) A receptek útmutatásainak követésével *ehető* és *élvezhető* étkekhez lehet jutni.

Ennek megfelelően, ide fognak kerülni a régebbi étel-költeményeim leírásai, illetve folyamatosan azok is, amelyeket menetközben agyalok ki.